2004. február 12.
Batári László (1920-1997) festőművész, Érdemes művész emlékkiállítása
Megnyitó: 2004. február 12. 16 óra
Helye: Simontornya, Vármúzeum
Megnyitja: dr. Feledi Balázs művészeti író, a Vigadó Galéria igazgatója
Megtekinthető: 2004. április 21-ig.

G. Fábri Zsuzsa felvétele a művészről

"Batári László nem szükségképpen a paraszt szemével nézi a tájat - festészetében mégis központi helyet foglal el a föld. A föld, amelynek szelleme a "fényes szellők" idejében szabadult ki évezredes palackjából, hogy aztán a magyar történelem legdemokratikusabb változásának tüzét fújba önmagát is föleméssze - mára már csak egy palackpostányi üzenetet tartván meg az utókornak.
A földet csakis az képes szeretni, aki belőle jött, aki ismeri az évszakok változásait, a táj örökké megújuló arculatát, a vetés, vagy a szérűs gyümölcshozó ígéretét. Batári László életművében így jelenik meg a szűkebb haza: a Nyírség földrajzi arculata, s vele együtt mindig is ebben a tájegységben gondolkozó ember történelmi karaktere. Nyílt és őszinte kitárulkozás ez, amelyben föld és ember egy még soha meg nem írt eposz részleteiben jelenik meg előttünk egymásba kapaszkodva, egymásról-vallva, egymásra-utalva.
Igen kemény és tiszta színekkel jellemzi Batári ezt a kapcsolatot - józanságra hajló meglett férfi - lírával, amely már-már a ridegség határát súrolja: ilyenek képei metszőkék egei, csikorgó-zöld mezői.
Föld és ég, ember és táj egymásnak feszülve állnak művein, miként tények a történelemben - a magyarság történelmében.
És itt a föld, a Don földje, amely a januári hideg ellenére is magához rántotta a II. magyar hadsereg több százezernyi emberét...
Batári hazajött, s grafikáiban az állva megfagyott magyar királyi honvéd figurájában állított emléket Ady "Szaladj János"-ának.
A magyar föld emberének a Donhoz kellett futnia, hogy meghaljon - nem elég marasztaló az anyaföld.
Épp e grafikák fényében visszafordulva láthatjuk meg igazán, hogy Batári László festészete mennyire nem tájfestészet csupán, mennyire más, mennyire a megharcolt történelem képi megfogalmazódása!"
            Fecske András ajánlása kiállítási katalógusban

Életrajz
1920-ban születik Nyírpazony községben, sokgyermekes családból. Szülei földművesek.
1933  Előbb napszámos, majd summás. Az elemi iskolában felfigyelnek rajzkészségére.
1935 A budapesti Ziegler-féle kenyérgyárban dolgozik.
1939-1944 Katona. Részese a doni katasztrófának.
1946 Felveszik a Derkovits-kollégiumba.
1948-1956 Főiskola. Tanárai: Berényi Róbert, Szőnyi István, Domanovszky Endre, Pogány Ö. Gábor, Rabinovszky Máriusz.
1954-től kiállító művész. Feleségével B. Séday Mária festőművésszel Budapesten él és alkot 1997-ben bekövetkezett haláláig.

Szakmai utak
Bécs, München, Köln, Amszterdam, Párizs, Moszkva, Leningrád, Taskent, Szamarkand

Kiállítások
1954-től: Szentendre, Kispest, Nyíregyháza, Kecskemét, Nyírpazony, Tiszakécske, Budapest Csók-terem, Budapest Derkovits-terem
1986 Kaposvár, Múzeum

Muráliák
1965 Miskolc, Vízügyi Igazgatóság (Sgrafitto)

Díjak
1974 Sóstói Nemzetközi Művésztelep III. díja
1975 Dunakanyar Intéző Bizottság díja
1976 Magyar Tájak - bronzdiploma
1978 Szegedi Nyári Tárlat nívódíja
1986 Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat munkajutalma
1986 Magyar Tájak - bronzdiploma

Az oldalt összeállította és a fotókat készítette: Rühl Gizella