|
dr. Apátiné Csapó Anna vagyok. Szekszárdon élek. Egy szép
tartalmas, munkás élet után élvezem a nyugdíjas életet. Gyerekeink
felnőttek. Szüleinkről már nem kell gondoskodnunk. Békével elmentek oda,
ahová mi is igyekszünk.
De addig még van időm. Mennyi?
Nem érdekel. Ahhoz biztosan sok, hogy mindenféle értelmetlen dologra
elpocsékoljam vagy henyéljek.
Nagy szerencsémre rátaláltam a népművészet egy általam is művelhető ágára,
a - varrótű művészetére - népihímzésre.
Bevallom, keresem a szavakat rendesen, morzsolgatom, válogatom. Keresem, mert
szeretnék úgy szólni, hogy értésre adjam, szeretni való érték az, amit
támogatásra ajánlok.
Ez a sárközi színeshímzés.
Tudom, ebben az agyonbonyolított világban ez nem óriási, fontos dolog. Ez
nem is vitás.
De, hogy a népművészet egy gyöngyszeméről van szó, az biztos.
Egy gyöngyszemről, ami elveszett, vagy elvesző félbe van. Elveszett
ezer ok miatt. Elveszett, mert hagytuk elveszni.
Kérdezem: tudnak olyan néprajzi tájegységet, ahol nem él tűművészet,
hímzés? Gondolják velem végig, sorolom: Kalocsa, Buzsák, Mezőkövesd stb.
Ezeken a helyeken él és virul a hímzés.
Mi itt élünk a Sárköz küszöbén. Ismerik a sárközi színeshímzést?
Egymás után jelennek meg gyönyörű kiadványok, reklámanyagok Tolna
megyéről. Nyoma sincs bennük a hiteles sárközi színeshímzésnek...
Mintha nem is létezne!!
Pedig létezik. A bemutatott képek bizonyítják.
Undi Mária, a magyar népművészet egyik Nagyasszonya írta és mondta,
hogy a sárközi színeshímzés a hímzések arisztokratája. Jó értelemben.
Van Sárközi Lakodalom - színes forgatag, zene, tánc, lakoma - nem is akármilyen!
Sárközi színeshímzés még a zsebkendőn sincs.
Kezeimbe került egy nem is túl régi fénykép. Viseletbe öltözött asszonyok
ülnek, kezükben hímzés. Hímzés, ami éppen készült. És mit varrtak? Kalocsait, vagy
ahhoz erősen hasonlító mintát. Nem sárközit.
Ezen változtatni kell, gondoltam és cselekedni kezdtem.
A feladat az, hogy vissza kell honosítani, fel kell támasztani a sárközi
színeshímzést!
Kemény falakba ütköztem!
"Illetékesek" kimondták: "Sárközben már nem tudják hitelesen hímezni a
színeshímzést. Elgiccsesedett, meghalt. A Sárközben szőjenek!"
Ezzel én nem értettem egyet. Kaptam én erre hideget, meleget, de nem adtam fel!
Évekig kutattam, gyűjtögettem, hímeztem. Voltak tiszteletet érdemlő
tanítóim is, akik egy-egy részletet átadtak nekem.
A Tolna Megyei Népművészeti Egyesület támogatásával szakmai zsűrinek is
bemutatkoztam. Sok munkámat elfogadták, sokat nem. De ebből is tanultam.
1999-ben eljött az ideje annak, hogy tovább adjam, amit tudok.
Decsen, Szekszárdon és Őcsényben 60 asszonyt tanítottam.
Lelkes segítőkkel elértem, hogy a 60-ból 30 olyan szinten hímez, mint én.
Dolgoznak, ők is zsűriztetnek és el is adnak egy-egy darabot. Fotókon,
vendégkönyvben nyoma van, hogy 30 rendezvényen kiállításon mutattuk be
munkáinkat.
Tervem lett volna még, hogy Bátán, Sárpilisen, Alsónyéken is tanítom, de a
fogadókészség hiánya és tisztes korom miatt letettem róla.
Azzal, hogy az anyag nagy részét internetre felraktuk, közkinccsé tettük.
Fogadják jószívvel!
Forrásnak ott vannak még a múzeumok tárlói és a nagynevű néprajzkutató eleink
publikációi.
Ezek után, azért kérdés lehet még, hogy honnan származik ez a sárközi hímzőművészet?
A kutatók még adósak a visszanyomozással. Azt gyanítjuk, hogy gyökerei
a magyar régmúltig is visszanyúlhatnak. Az biztos, hogy a nyelvterület más részén is
valaha virágzott hímező stílus máig első emléke. Amit máshonnan elsöpört
az idő, de ezen a tájon egy Istencsoda folytán megmaradt.
Nézzék végig a bemutatott hímzéseket. Nem sajnálnák, ha örökre elveszne?
Ez a hímzéskultúra egy kincs. Annyira magyar, mint az a szó, hogy "édesanyám".
Azért szólok, mert félek, ahogy ez a szót, hogy "édesanyám", "édesapám" éppen
úgy veszni hagyjuk, mint a sárközi színeshímzést.
Mennyi, de mennyi értékünk volt, ami elveszett és amit éppen most veszítünk el
a minket elöntő sekélyes divat miatt!
Ha ebbe belenyugodnánk, nagy hiba lenne, mert szürkülne ez a nagy
reményekre jogosító magyar valóság!
Szép szavakkal, más népek kultúráját is becsülő szavakkal, s kis
tettekkel támogassák a népművészetet, a hiteles munkákat előállító
népművészeket!
Erre kérem azokat, akik ezt az írást elolvassák és a képeket végignézik.
Végezetül a képekhez annyi magyarázatot szeretnék adni, hogy három nagy
csoportra osztható a bemutatott anyag:
Jegykendő minták:
Gránátalma és virágmotívumokkal. Nem mindenhol kontúrozva.
Bíborvég minták:
Geometrikus, elvont minták. Gránátalma motívum nincs. Minden kontúrozva.
Párna minták (halotti párnákról):
Összesen 10-ről tudunk. Egy kivétellel bordó-vörös-barna-feket gyapjúval hímezve.
Gránátalma és tulipán minta.
Újabban jegykendő mintából szerkesztettünk párnákat, ezeknek nincs
köze a régi halotti párnákhoz.
A hímzések eredetiben nekem megvannak. Féltve őrzöm őket, s ha kerül
egy-két darab, amit még nem ismertem, gyarapítom a gyűjteményt.
Barátaimmal, munkáinkkal kiállításokon - ha felkérnek - szívesen
bemutatkozunk.
Tisztelettel és szeretettel:
Anna néni
dr. Apátiné Csapó Anna
7100 Szekszárd
Cseri János u. 14.
Tel.: +36 74/318-337
|
