2. Sziklából könövő
zsenge fákon egyensúlyozó
becsapott szétzúzott családok
bánatos gyermekei
méregbe mártott mézes nyalókát
csurgó nyállal szopogtatva
bámulják a hamis ígéret földjét
melyet rózsaszín ködbe csomagolt
szakadék mélye rejt
az édes massza alatt
izzó vörös szájjal
kancsal vigyorral
vár az örök megtévesztő