8. Megvakult a nap
a szétterülő vörös ködben
korommá vált a gondolat
leszakadt az ég
sötétsége csámcsogva falja az észt
az éj lovasa bezárja az élet kapuját
a feltámadt vihar elfújja a reményt
a hangszigetelt űrben
a káromló átok és a megbánó
könyörgés sem hatol át
mire eljön a hajnali fény
nem talál értelmes emberi lényt
(200x28x20 cm, fa/olaj/fém)