18. Kertek alatt a halál kószál
üres kamrában az életről prédikál
feltépett fundamentum köveiből
ígér új termést
ledőlt kémények füstös tégláiból
süt kenyeret
szögesdrót hengerbe zárja a fényt
mely a réseken vágyódva hatol át
s tűnik el észrevétlen
a remények kék egén