20. Recsk

A büszke szálegyenes
bükkfák alatt
a borzalom vert tanyát
testük deszkáiból
ácsolt barakk belsejében
aratott a halál
szálkás ágakra terített
vékony bűzös szalmazsákon
hullámzott az éber álom
a durva pokróc
sötét felhőként
terült a tájra
az erdő madarai
végleg megnémultak
a föld alatt a férgek is féltek
a völgy patakjának
ártatlan tiszta vízébe
a tábor szégyen szennye
és a vígasztalan bánat könnye
észrevétlen keveredett
a kőbányában vörös festékkel
rontott posztókabátok
tűntek el az éles
sziklatörmelék alatt
talicskák nyele mohón
nyelte az izzadságot
nyilastestvérből éppen hogy
átvedlett négyelemis
kéksapkás janicsárok
a hitet a tudást
az igaz emberi értéket
folytották véres verejtékbe
- ma már a sűrű köd felszállt
a völgy felett
a feledés homályát
elfújta egy fuvallat
újra szabad a gondolat
de feledni soha nem szabad