Enteriőr

(A serpenyő alján serceg a leégett olaj
bűzfüstköde beteríti a szobát
a mosatlan edények mint csata után
a temetetlenek halomban hevernek
tányárok alatt csikkadt szivacs munkára vár
sarokban a seprű a párját keresi
lapát a lábánál közönyösen fekszik
vasalatlan ingek alatt türelmesen
tűri terhét a szék cipő az asztalon
könyvek a földön
gyűjteményem porlepte maradék tárgyai
tompán nyelik a beszűrődő fényt
ventillátor kattogva keveri a forró édeskés levegőt
égő gyertyák izgágán lobognak
körülöttem a képek a múltamat vigyázzák
- alkotóik közül néhányan ellenséggé váltak -
a mennyezeten a thonett székek felakasztva vigyorognak
benzingőzös utcazaj a bánatos hegyedű szólamával keveredik
kopott, foszlott bőrheverőn pihen a magány
gyapjútakaró alatt izzad az álom
gondolatom áthatol a falakon
elfogadom és tűröm földi létem
míg a megváltás fényalagútján el nem érem az örök szépséget