|
Középiskolás korában egy rajzával díjat nyert. Zilachi György festőművész
Budapestre hívta és az általa vezetett szakkörbe járt.
Földmérőnek tanult, majd a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat
alkalmazásában számos település térképének elkészítésében tevékenykedett.
1983-tól magánvállalkozó.
1997-ben megnyitja saját galériáját, melyben kiállításokat és irodalmi esteket
rendez.
A PÉGER GALÉRIA alkotásainak állandó bemutató helye.
Rendszeres résztvevője az alkotótáboroknak.
Tagja a Tolna megyei
Bárka Müvészeti Szalonnak és más civil szervezeteknek.
Alkotásai megtalálhatók a Paksi Képtárban, közintézmények és
magánszemélyek tulajdonában.
Képei számos országba eljutottak.
A művész hűsége
Aki ismeri Péger Józsefet, a paksi "életművészt", az tudja róla, hogy
rendkívül bohém, s igen öntörvényű ember. Ám a szíve nagy. Galériája
Paks egyik éke. Szeretni való közösségi hely, ahol a testvérmúzsák adnak
egymásnak randevút, hogy gazdagodjon, nemesedjen és felviduljon a lélek,
hogy könnyebbek legyenek a lépéspróbák a másik felé.
Úgy is fogalmazhatnék, ez a galéria missziós hely. Ahol jó megpihenni,
vagy éppen részesévé válni annak a kínnal-gyönyörrel teli alkotófolyamatnak,
ami a művészt jellemzi.
S jó azt is érezni, hogy talpig nehéz hűség jellemzi az alkotót.
Hűség a szülőföldhöz, a szépséges tolnai tájhoz, hűség a magyarsághoz,
családi gyökereihez, hűség és alázat a művészethez - az örökös jobbítás
szándékával.
Magával ragadó, felkavaró, merész installációi, hömpölygő "deszkaversei"
felkiáltójelek, s nem csak Duna-parti kisváros életében, hanem a kortárs
képzőművészetben is.
Péger József a saját igazát kiáltja világgá.
Nem csak lírai akvarellekkel, merész olajképekkel, hanem szavakkal is, hogy
még teljesebb legyen az üzenet, még inkább célba érjen a gondolat.
Bibliai magvető, aki termést remél - a szívekben, a fejekben, az attitűdökben -,
hogy jobb legyen e bűntől terhes világ. Az ezredforduló éveiben veti
be az ősi technikát, s ha tehetné még zenét is társítana a látványhoz,
a deszkákra rótt sorokhoz, csak hogy hatásosabb legyen az élmény. S teszi
ezt kíméletlen következetességgel, mindenféle kényszerítés és megalkuvás
nélkül, politikusokkal nem paktálva.
Mert tudja: "A sötétség urának a váladéka a politika".
Ezért aztán hagyja a politikát és inkább építkezik. Belülről és a vásznon,
az akvarellpapíron és a deszkákon.
Művei kiállják a próbát, és nem hajlítják meg a gerincét.
A maga választotta úton halad, de Isten kegyelméből.
Hiszi, hogy odafönn is követik az útját, figyelik lépteit. Ezért bízik oly
kitartóan az égi-földi párbeszéd erejében.
Péger Józsefnek a szín, a látvány, az illat és az indulat a tanítómesterei.
És a barátok, akik szívesen merítkeznek meg művészetében.
Kívánom, hogy sokáig szerezzen még nekünk örömöt képeivel,
deszkaverseivel, bohóc-létével, finom iróniájával és bölcs humorával, hiszen
művésznek lenni - Goethe vallja -, nem szakma, hanem sors.
Lőrincz Sándor
újságíró
|
