Alsónánán született köztisztviselői családból.
Nagyapja bíró volt, szülei nyugdíjba vonulásukig az Alsónánai tanácsnál dolgoztak.
A Szekszárdi Garay Gimnáziumban érettségizett, majd szülei nyomdokaiba lépve, köztisztviselő lett. Három évtizedig a Szekszárdi Városháza anyakönyvvezetőjeként dolgozott 2001 január 1-ig. Azóta főállásban újságírással és írással foglalkozik.
Eddig négy kötete jelent meg:
1994-ben a "Szélben" címmel,
1996-ban "Az ÁFÉSZ 50 éves",
1998-ban: Nőkről nemcsak nőknek - Kávéházi randevúk, majd
2001 decemberében a Férfiakról nemcsak férfiaknak - Kávéházi randevúk 2.
Soha nem volt, s jelenleg sem tagja egyetlen pártnak sem, amit sem köztisztviselői, sem újságírói munkásságával nem tart összeegyeztethetőnek. Nagyon sok karitatív tevékenységet végez, műsorok összeállításában, műsorvezetésében, gyermek, idősek intézménye, Vöröskereszt, stb.
Rendszeres vendége a Városi Rádióknak, Televízióknak, mindkettőben mint műsorkészítő és vezető is kipróbálta magát.
Írásaira a humánum jellemző, az emberi életek utáni nagy érdeklődés és kíváncsiság, mindig a jobbítás szándékával. Jelszava: szépség és szeretet.

Mindenre nyitott, ezért sok ember keresi meg problémáival, amelyekben azért tud segíteni, mert kiváló emberismerő képességét eredeti hivatásában gyakorolhatta, a három évtized alatt sok emberi sorssal ismerkedett meg, valamint újságírói tevékenysége is segíti, miután interjúiban szintén emberi sorsokkal foglalkozik.
Tagja a Tolnai Tollforgatók Egyesületének. Az Egyesület évről-évre megjelenő antológiáiban immár 7. alkalommal jelennek meg írásai. (Az első évtől kezdődően)
Vezetője a "Segítő Kéz" Szekszárd Nőklubnak, amely karitatív tevékenységgel foglalkozik.
Hobbyja nincs, sosem volt, élete első felnőtt szakaszát teljesen lekötötte a hivatása mellett a család szolgálata, második szakaszában, amikor gyermekei felnőttek, találkozott az írással, újságírással, amellyel újra teljes lett az élete.
Több alkalommal nyitott már meg kiállítást, ahol megnyitó beszédében az alkotó ember foglalja el a fő szerepet. Kiterjedt ismeretségi körében, tisztelet és szeretet veszi körül, amely munkásságának, segítőkészségének, pártatlanságának, hitelességének köszönhető.



...."Most itt az idő, hogy valamit a sorozat születéséről is megtudjon a kedves olvasó! "
A Szekszárdi Vasárnap főszerkesztője, Takács Zsuzsa arra kért 1992 őszelőn, hogy jó lenne az újságban egy állandó rovat, gondolkodjam rajta. Mégis miről szóljon kérdeztem?
"Hát olyan saserzsis legyen és kapsz rá egy egész oldalt...." - mondta a főszerkesztő.

"...S most a könyv!
Már hosszú ideje sok ember ösztönzésére ért bennem az a gondolat, milyen jó lenne ezt a sok értékes hölgyet együtt olvasni, egy könyvben látni, s "megmenteni" az utókornak.
Természtesen nemcsak a Kávéházi randevú vendégeivel készített interjúkat olvashatja e könyvben a kedves olvasó.
...Az elhatározásból, hogy könyvet állítok össze a megvalósulásig eltelt időt -két hónap - euforikus állapotban töltöttem. Azt hiszem ez természetes, százhatvan nővel, szponzorokkal tárgyaltam nappal, reggel, este, s álmodtam velük éjszaka.
Köszönöm a bíztatást, hogy öt évig olvasták a sorozatot, s tiszta szívvel ajánlom önöknek ezt a több mint 300 oldalt, amelynek megszületéséhez az életemből öt nehéz és csodálatos évvel járultam hozzá."

(Részletek a bevezetőből)

"...Egy közel tíz éve, hétről hétre megjelenő interjúsorozat, könyv alakban megjelenő formájának második kötetét nyújtom át a kedves olvasónak..
A válogatás természetesen ennél a sorozatnál is mint a nőknél, szubjektív, amelynek előnyeit és hátrányait mint szerzőnek fel kell vállalnom.
Bocsánatot kérek azoktól az értékes, tiszteletre méltó emberektől, akik nem kerültek be ebbe a sorozatba, holott megérdemelték volna, de a válogatásnál sok esetben kellett figyelembe vennem az aktualítás mellett azt is , hogy lehetőleg a legtöbb foglalkozási ág képviselve legyen.

Köszönöm önöknek, hogy ilyen szeretettel olvassák ezt a sorozatot, hogy várják, hogy fontos önöknek olvasni azokról az emberekről, akik itt élnek, dolgoznak közöttünk, s oly keveset tudunk róluk.

Az interjúk újraolvasása, a könyv szerkesztése közben felelevenednek az arcok, a beszélgetések, az a meghitt hangulat, amelyben gyermekkorukról, életük fontos, szép és nehéz pillanatairól beszélgettünk vendégeimmel. Köszönöm nekik az őszinteséget, hogy minden esetben megbíztak bennem.Kívánom, hogy gyermekeik, unokáik, dédunokáik legyenek büszkék rájuk, mint ahogy jómagam is vagyok, hogy együtt létrehoztuk ezt a könyvet..."

A szerző

A Szekszárdi Vasárnap 2003. március 30-án a TolnaArt-ról megjelent cikk

A Szekszárdi Vasárnap (XIII. évf. 27. szám 2003. augusztus 10.)
"Kávéházi randevú" rovatában Szatmári Juhos Lászlóról, a 11. Forma Symposion kapcsán megjelent cikk.

A Megyei Napló (VII. évf. 6. szám 2004. március 27.) számában
Kattintson rá! címmel a TolnaArt Művészeti Oldalakról megjelent cikk.






A Kávéházi Randevúk 2.
kötetének bemutatója 2001. december 12.
Decsi Kiss János újságíró köszönti a szerzőt és a vendégeket.

Budavári Miklós beszélget a szerzővel.
Vissza a TolnaArt oldalra