2004. április 8.
Kazinczy Gábor képzőművész, látványtervező kiállítása
Megnyitó: 2004. április 8. 17 óra
Helye: Szekszárd, Művészetek Háza
Megnyitja: Kováts Albert festőművész, a Magyar Festők Társaságának elnöke
Közreműködik: Környei Miklós Pál (gitár), Ágostonné Béres Kornélia (fuvola)
Megtekinthető: 2004. május 22-ig, hétfő és vasárnap kivételével 9-17 óráig.

Kazinczy Gábor festőművész

Születési hely, idő: Temesvár, 1942.április 9.
Tanulmányok: 1959-1965 "Ion Andreescu" Vizuális Művészeti Akadémia, Kolozsvár, grafika szak
Lakcím: 7677 Orfű, Lapisi u. 14. Telefon: +36 72 498-241
Önálló kiállítások: Magyarországon, Romániában, Németországban, Jugoszláviában és Horvátországban (összesen 40)
Részvétel országos és nemzetközi csoportos kiállításokon:
Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Jugoszláviában, Horvátországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Ausztriában, Spanyolországban, Svájcban, Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Dániában, Kanadában és az Egyesült Államokban.
Művek közgyűjteményekben: Magyarországon, Romániában, Jugoszláviában, Olaszországban
Köztéri alkotások: Temesvár, Egyetemi Aula - műmárvány síkkompozíció
Ploiesti, Prahova Szálló hallja - alumínium fríz
Díjak:
1982 Kortárs Dráma Fesztivál, Brassó, díszlettervezői díj
1983 Kortárs Dráma Fesztivál, Temesvár, díszlettervezői díj
1992 Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Társaság díja
1995 Országos Rajzbiennálé, Arad, a Romániai Képzőművészek Szövetségének díja
1996 IV. Nemzetközi Szobrászrajz Biennálé, Budapest, a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium díja
1997 Csbalegenda, pályázati kiállítás, Szolnok, a Repüléstörténeti Múzeum Alapítvány díja
1998 1848-49-es jubileumi kortárs képzőművészeti kiállítás, Veszprém, nívódíj
2000 Máshol, máskor, Szeged, Országos Milleniumi kiállítás, MAOE-díj
2000 Bacchanália - pályázati kiállítás, Budapest, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja

"A pszeudoikonok egy átértelmezés nyomán létrejött műfaj.Az eredeti ikonművészethez annyi köze van, hogy az egykor vallásos áhítattal létrehozott kultikus tárgyak művészi értékéhez igyekszik közelíteni, ezek jellegén és stílusjegyein keresztül, de funkciója nem kultikus.

Az átértelmezés nem csupán az  ikon bizánci, ortodox, vagyis hagyományos és jól körülhatárolt műfaját veszi kiindulási alapul, hanem minden olyan tárgyat, melynek karaktere hajdani szakrális funkciójára emlékeztet, de profán indíttatású, a misztikum helyett az esztétikumot kívánja gerjeszteni. Ezért "pszeudo". Ezek az alkotások látszólag a liturgikus és rituális használati tárgyak jegyeit hordozzák, úgymint az egyiptomi múmia koporsófödelének díszei, a sámándob naív rajzai, a tibeti mandala koncentrikus körei és négyzetei, a görögkeleti szentképek kordában tartott ritmusa. Ugyanakkor mímelik csupán az áhitatot, a misztérium kiváltotta borzongást, a feltétel nélküli hit együgyű vállalását a művészi élmény létrehozása érdekében.

Az évezredek során művészi igénnyel teremtett tárgyi anyagot legtöbbször rongált állapotban ismerjük. Miközben emiatt egyik szemünk sír, a másikkal csodálkozva állapítjuk meg, hogy a hibátlan, csorbítatlan egésznél, a töredékek izgalmasabbak, titokzatosabbak. A logikus, megszokott közegéből kiemelt motívum nagyobb erővel hat, mert töményebb az őt körülvevő "csend" közepette, melyben ezáltal "felcsendülhetnek" a halkabb harmóniák is.

Az idő megviselte freskó tompított színei kihívást jelentenek a harsány színekhez szoktatott szemnek, az utóbbiakkal szinte egyazon erővel, főleg, ha a véletlenül lehulló vakolat alól szigetszerűen jelenik meg falfestmény-folt. Hiszen a spontán élmény és a környező fehérség a hordozófelület vegyi hatása következtében kifakult színekre irányuló összpontosítást is felerősítik.

Ez a történelmi visszatekintést az alkotói folyamatba beépítő műfaj arra is lehetőséget kínál, hogy különböző eljárások ötvözésével - például graffitik megjelenése a freskón - a múltat beemelje a jelenbe, fokozva ezáltal az esztétikai izgalmat."
Kazinczy Gábor

Az oldalt összeállította és a fotókat készítette: Rühl Gizella