1996-ban már felnőttként, 25 évesen iratkoztam be a Bonyhádi Kézműves
Szakiskolába, bőrműves szakra. Az első hetek az ott tanulható szakmák
megismerésével teltek. Ekkor - egy kosáralj készítését nézve -, majd
próbálva fogott meg ennek a szakmának a logikája; "Meglátni és megszeretni
egy pillanat műve volt". Így kezdtem el végülis kosarat fonni.
A kétéves iskola befejeztével szakmunkás bizonyítványt kaptam.
A rá következő év nyarán készítettem először gyerekek előtt, velük együtt
kosarat. Eleinte csak alkalmanként tartottam, ma már rendszeresek ezek a
foglalkozások, bemutatók. Jó érzés átadni a tudást, amit elméleti ismeretek
vagy gyakorlati tapasztalatok útján szereztem.
Szeretem ezeket az alkalmakat, bár a maguk egykosárnyi idejével nagyon
rövidek, nem lehet igazán, minden részletre kiterjedően magyarázni. Ezért
vállaltam el nagy örömmel egy látássérült fiatalokkal foglalkozó pécsi
alapítványi iskola felkérését, ahol egy 9 hetes orientáció keretében
kellett megbarátkoztatnom a diákokat a kosárfonással. Szép és emlékezetes
időszak volt, egy idegen világba csöppenve, megannyi furcsasággal találkozni.
A legérdekesebb talán a "Melyik ujjaddal látsz a legjobban?" kérdés volt.
Emberileg, de szakmailag is (!) sokat tanultam akkor.
2000-ben lettem a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület tagja, ettől az évtől
veszek részt az egyesület által szervezett iparművészeti és népi
iparművészeti zsűrizéseken, ahol nem egy alkalommal már "A" minősítést is kaptam.
A harmadik évezred első évében pályáztam először a Népművészet Ifjú Mestere címre;
elismerő oklevéllel jutalmazták munkámat.
Ezt a mesterséget régen a száj-, pontosabban kézhagyomány továbbvitte, de
pont ezért nincs irodalma. Kosárfonásról még akad egy-egy kiadvány, ám
demizsonkészítésről semmi. Szeretnék megírni egy hiánypótló könyvet az
üvegkötésről, mert (talán szőlőtermesztő, borral foglalkozó nagyapám
génjei jelennek meg így bennem, talán azért, mert sok kosárfonóról
hallottam, hogy nem szívesen fonnak demizsont) az üvegpalackok bekötéséhez
kötődöm különleges szeretettel.
Igyekszem formájukat kiemelve, mintájukat kihagyva, színüket láttatva kötni
őket.
Minden egyes üveget szakmai kihívásnak tekintek, s ezért szeretem az egyedi
fonott tárgyakat is.
|
