Dr. Hollós László

"Nem vagyok olyan nevetségesen elfogult, hogy azt hinném, a gombák kutatása boldoggá teszi a hazát. De azt tartom, minden tudomány, a mikológia ápolására is szükségünk van éppen úgy, mint a művelt nemzeteknek."

Schwartzkopf Alajos és Czieger Anna fiaként született Szekszárdon Tiborcz János házában 1859. június 18-án. (Tiborcz és Schwartzkopf Pécsett 1848-ban önkéntesként lépett be a 8. honvédzászlóaljba, az előbbi hadnagy, az utóbbi főhadnagy lett. Mindkettőjüket büntetésből besorozták, 1857-ben, illetve 1851-ben szerelték le őket.) Atyja, aki 1881-ben magyarosította Stájerországból származó családi nevét Hollósra, a Szegzárd-Báttai Dunavédgát-Társulat ügyvédje, megyénk '48-as honvédegyletének utolsó elnöke, fiát már ötéves korától rajztanárral képeztette, majd a többnyelvű tudást adó Majer-Arlow-féle elemi iskolába járatta, s emellett a természet szeretetére nevelte.
A jövendő tudós gyermekévei alatt növényeket, madártojásokat és -fészkeket gyűjtött, tízévesen Székesfehérvárról elgyalogolt a Bakonyba.
Már ekkor kísérleti eszközöket vásárol, főleg a kémia érdekli: ezt meg a fizikát választja szakául a József Nádor Műegyetemen is. Tanulmányai idején állami ösztöndíjjal kutat Bécsben, s egy reménytelen szerelem után életét végleg a tudománynak szenteli. Mivel hasztalan próbál tanárként elhelyezkedni, évekig nevelőként kényszerül megélni.
Széleskörű érdeklődését mutatja, hogy pályadíjat nyert ásványtani dolgozatával, majd 1882-ben e tárgykörből, a növénytanból és kémiából kap bölcsészdoktori címet, de 1890-től az állattani tanszék tanársegédje lett, itt megtanulja az állatok szakszerű kitömését és preparálását is.
A Tolnamegyei Közlöny 1884. február 24-én írta meg: "Hollós László, városunk szülötte a napokban tette le jó sikerrel az országos középtanodai tanárvizsgáló-bizottság előtt a vegytanból mint a fő-, és a természettanból mimt melléktárgyból a tanárképző vizsgálatot."
Szándéka ellenére, a minisztérium rendelkezésére 1891-ben kerül Kecskemétre, ahol évekig helyettes tanár - szerény fizetésért. Tanítványa, a jeles tüdőgyógyász, aki iránta érzett tiszteletből vette föl a Hollós nevet, így látta: "a gyermekek igaz barátja, aki magára semmit sem költött, de kisdiákjait saját költségén vitte tudományos kirándulásra, szegény tanulónak ruhát, könyvet, pénz adott, és igazi típusa az emberszerető, mély tudású tanároknak".
Buzgalmát jól mutatja, hogy húsz év alatt létrehozta a később róla elnevezett természetrajzi gyűjteményt, amelyben 4846 darab szolgálta a tanártársakat és a diákokat: 150 kitömött állat, 1387 darabból álló bogár- és lepkegyűjtemény, valamint közel négyszáz növény, ugyanennyi ásvány dícséri keze munkáját.
Cikket ír a kémiai gyakorlatról, a kénsavképződés bemutatására és a világítógáz előállítására eszközt készít.
Ekkoriban, 1892-ben jelenik meg első tudományos műve, doktori értekezése, amelyet hamarosan számos földtani, növénytani, régészeti, sőt szépirodalmi munka követ. A kecskeméti millenniumi emlékkönyvben a kutakról és a geológiai viszonyokról írt tanulmányát találjuk, s a környékről 728 virágos növény saját gyűjtése nyomán kerül a kötetbe. Csak ekkor kezd hozzá - Hazslinszky Frigyes biztatására - a gombák tüzetes tanulmányozásához. Lipcséből hozat könyveket, a föllelhető szakirodalmat búvárolja át, és szenvedélyes gyűjtővé válik. Az akkori ország 27 megyéjében kutat, de részt vesz Déchy Mór kaukázusi expedíciójában is.
A Természettudományi Közlönyben szinte egymást érik leírásai és tanulmányai. Nappal tanít, éjszaka tudományos munkáját végzi, a hétvégeken gyűjt. A Magyar Tudományos Akadémia tehetségét, szorgalmát és eredményeit elismerve bízza meg a Magyarország Gasteromycetái (hasasgombái) című kötet megírásával. Moesz Gusztáv szerint az 1903-ban magyarul, 1904-ben németül megjelent "gazdagon illusztrált műve méltán szerzett neki soha el nem halványuló hírnevet", hiszen fél évszázad alatt ez volt a legkiválóbb növénytani mű. A gombák Hollós leírása és saját festményei nyomán a külföld ámulatát is kivívták, itthon pedig az Akadémia Mágocsy-Dietz Sándor ajánlására egyhangúlag levelező tagjává választotta 1904-ben.
A következő évben jelent meg Magyarország földalatti gombái című székfoglaló értekezése, amellyel megvetette a hazai szarvasgomba-kutatás új alapjait.
Mindez azonban ahhoz már nem volt elég, hogy a Nemzeti Múzeum vagy a selmecbányai erdészeti főiskola kutatóként alkalmazza Hiába ismerte és tisztelte munkássága és tudósi levelezése folytán a fél világ, a sors kiszolgáltatta őt 1908-tól Kacsóh Pongrácnak, a János vitéz daljáték zeneszerzőjének, aki a főreáliskola igazgatója lett. Két év múlva, amikor hazánk utolsó évszázadának legnagyobb károkkal járó földrengése érte Kecskemétet, Kacsóh Hollós Lászlót arra szólította fel, hogy akkor már európai hírű gyűjteményét vigye el, mert a szertárat tanteremmé akarja átalakíttatni. A tudós ezen annyira elkeseredett, hogy gombáit 1911 nyarán elégette, szemétre dobta. Az esetből országos fölháborodást keltő ügy lett. Az akadémikus előbb szabadságra, majd végleg szülővárosába költözött. Tanártársai visszahívó levelére gesztusként jelentős ösztöndíjat hagyott a diákoknak.
Megkeseredett, de - hiába vélték - nem lett embergyűlölő: hazatérve szülővárosába a megyei múzeumnak adományozta 1911 augusztusában "értékes régipénz-gyűjteményét", amely 670 darabból állott, köztük számos ritkaságból. A király a következő évben címzetes igazgatóvá nevezte ki, de ő már csak munkásságának és özvegy édesanyjának élt. Amikor 1914-ben a helyi sajtó tisztes hangon ismertette Kecskemét vidékének gombái című művét, ő hamarosan növénytani és gombászati cikkekkel hálálta meg a Tolnavármegye és a Közérdek figyelmét.
Édesanyja 1916-os halála után is érzékeny maradt az őt körülvevő gondokra, ezért írja meg a háborús ínséget szenvedő emberek segítségére "A tojás és eltartása" című tanulmányát 1917-ben.
Mátyás király utcai kis házába viszi feleségül - immár 61 évesen - Balogh Mária óvónőt, aki 1931-es haláláig új lendületet hoz munkásságában, de egyúttal környezetével is szembeállítja.
A szülővárosában végzett kutatás eredménye az "Új gombák Szekszárd vidékéről" 1926-ban, majd 1933-ban a "Szekszárd vidékének gombái", amelyet a Faluszövetség helyi kiállításán is bemutatott. Az ekkor ért méltánytalanság nyomán megvívja utolsó hírlapi vitáját, még évekig járja a piacot, ingyenesen vizsgálva a gombákat. A Róth család veszi gondozásába, s így éri a halál 1940. február 16-án. Temetésén sem a város, sem az Akadémia nem képviseltette magát. Több mint száz tudományos cikke, tanulmánya és könyve, közel 480 általa fölfedezett új gomba (amelyhez 70.000-et ismernie kellett!) méltán őrzi emlékét, aminek megidézéséhez Szekszárd 1959-ben és 1970-ben tudományos ülésszakkal adózott, idősb Szakály Ferenc pedig a múzeum jóvoltából 1989-ben könyvvel is tisztelgett. Gyermekkori lakóhelyén és a Mátyás király utcában emléke éppúgy megérdemli a megbecsülést, mint újvárosi síremlékén vagy a tudományos elismerés hétköznapjaiban.

Dr. Töttős Gábor

A városi emléknapon elhangzott előadás részlete

Dr. Hollós László, az utolsó akadémikus, aki városunkban élt.

Az oldalt összeállította: Rühl Gizella